Ahogy azt Kata megjegyezte, ha csak Ákos 100-as listáját nézném valószínű, hogy olyan április környékén lendületből vágnám fel az ereimet, miközben épp kivetem magam az ablakon. Sőt Enikő is aggódott, úgyhogy egy hatvanas listával sietett a segítségemre. Meg amúgy az évek során azért film került a watchlistemre, szóval volt miből válogatni.

1. Stanley Kubrick: Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni 

Ezzel kezdtem az évet, amikor Ákos listája még sehol sem volt. Nagyjából úgy esett rá a választásom, hogy HBO GO-n belül elkezdtem nézegetni az IMDB listás filmeket. Kubrick neve még hozzám is eljutott. Sőt, öcsém egyenesen azt mondta, hogy “tőle bármi”, meg ez még komédia is, úgyhogy könnyű döntés volt. Ehhez képest  nagy csalódás lett. A humora egyáltalán nem jött át, inkább csak jópofa. Maga az ötlet vitte el az egészet. A hidegháború árnyékában biztos nagyot üthetett egy nukleáris holokausztról szóló film, de én ennek most nem éreztem át a jelentőségét annyira, hogy értékelni tudjam. Fekete-fehér film számláló:3. (10/5)

2. Jan Komasa: A gyűlölet új arca

Ez már Ákos ajánlása, úgyhogy ennek megfelelően megterhelő egy film volt, de legalább fent van Netflixen. Sőt, lengyel és Varsóban játszódik, ami miatt nálam alapból +1 ponttal indul. Elképesztően erős alkotás a közösségi platformok és úgy egyébként az interneten generálódó gyűlölethullámról, ami az offline életünkbe is átszivárog. Több, mint két órás film, de itt indokoltnak éreztem a játéidőt, ahogy egyre mélyebbre nyomja a fejünket, miközben Tomasz Giemza a szemünk előtt válik félelmetes pszichopatává. Különösen tetszett, hogy mindkét politkai oldalt ugyanolyan könnyedén megvezethetőnek mutatta be. (10/8)

3. Sofia Coppola: Elveszett jelentés

Valami viccesre vágytam, és megfogott a plakát is, ahogy Bill Murray fapofával mered maga elé. Hát nem mondanám, hogy a padlón fetrengtem a nevetéstől (magyarul elmaradt a ROFL). Persze Bill Murray marha jó komikus és volt is pár vidám pillanat, de alapvetően csak egy nagy melankólikus nyűglődés volt Tokióban, ahol két magányos lélek valószínűtlenül egymásra talált egy rövid időre. A helyszín meg az egész hangulata elviszi, de azért sokszor untam. (10/7)

4. Gustav Möller: A bűnös

A forgatókönyvírós kurzusomon ajánlották arra példaként, hogy lehet egy egész filmet úgy megcsinálni, hogy nem áll másból, csak telefonbeszélgetésekből. És tényleg működik. Végig lekötött, izgalmas volt és ötletes. Persze ehhez kellett egy jó színész, aki elviszi, de nagyon motiváló, hogy láthatóan nulla pénzből, kreativitással és jó írással milyen erős filmet lehet csinálni ebben a zsánerben is. (10/7)

5. Joel & Ethan Coen: Ó, testvér merre visz az utad?

Eddig a Coen tesók nem nagyon győztek meg, bár ebbe benne lehet, hogy csak pár filmjüket láttam és az egyik a Hail, Caesar! volt egy lengyel moziban angol felirattal. Ezt viszont nagyon élveztem. A legnagyobb rácsodálkozásom az volt, hogy George Clooney nem csak kávét árul, de tök jó színész is. Persze jó az írás, meg az egész hangulat. Még a zenével és énekléssel sincs bajom, sőt. Külön vicces, hogy a napokban néztem meg, hogy mit gondol rólam a google és szerinte szeretem a country zenét, ami csak emiatt lehet, mert egyébként az életbe nem hallgattam. Miután megnéztem napokig ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy pomádét kenjek a hajamra. (10/8)

6. Mike Newell: Fedőneve: Donnie Brasco

Sok év után végre értelmet nyertek Ganxsta Zolee művészúr sorai:

Mert van aki kurva nagy góré lesz, mint Sony Black,

Valaki egy senki marad, hát ez az élet!

Van aki elárul engem, mint Donnie Brasco,

Van aki mindig hű marad, mint Lefty Ruggiero.

Igazából nekem már ezért megérte megnézni. De amúgy is jó kis maffiás, rendőrös film. Semmi kimagasló, de kicsit jobban megértettem Depp körüli rajongást így, hogy már nem csak részeges kalózkapitányként láttam. (10/7)

7. Guy Ritchie: Az U.N.C.L.E. embere

Alapjaiban rengette meg a tudományba vetett hitem, mikor olvastam a hírt, hogy a tudósok szerint Robert Pattinson a világ legszebb férfija. Hiszen vitán felül áll, hogy Henry Cavill kifaragásánál a világ összes istene egyszerre bábáskodhatott annyira jóképű. Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a tudósok kivették Cavillt a kutatásból és a félisten kategóriába sorolták, hogy legyen értelme egyáltalán lefolytatni azt. Amúgy a film nem rossz, de semmi extra. (10/6)

8. Thomas Vinterberg: Még egy kört mindenkinek

Erre dupla ajánlás érkezett. Enikő listáján is előkelő helyen szerepel, illetve Levi is azzal hívott fel, hogy ezt a filmet nagyon adnám. És tényleg. Egy baráti társaság teszteli az elméletet, hogy az ember alapvetően egy állandó véralkohol deficitben van. Mads Mikkelsen félelmetesen jó színész és könnyedén elviszi a hátán Vinterberg filmjét. A párostól még vár rám A vadászat Ákos listáján, ami ha jól sejtem azért sokkal keményebb lesz. Lehet rajta nevetni, de a téma meg az alapötlet eléggé magában hordozza, hogy egy ponton túl nem lesz annyira felemelő a történet. A zenét a végéről azóta már rongyosra hallgattam. (10/8)

 9. Shane Black: Rendes fickók

Imádtam. Nagy gyengém a zsarus buddy comedy és ez tökéletes volt. Hogy őszinte legyek a történetre már nem is emlékszem. Mindenki átver mindenkit, meg valakit nagyon meg akarnak ölni, Ryan Gosling meg kiváló ember és nagyszerű apa. Rég nevettem ennyit egy filmen. (10/8)

10. Billy Wilder: A legénylakás

Forgatókönyírós kurzusokon, meg könyvekben agyonhivatkozott alapmű. Meg tudom érteni miért, meg biztos szanaszét lehet elemezgetni a struktúráját ilyen filmes kurzusokon, de azért ez a film nem öregedett túl jól. Indokolatlanul hosszúnak éreztem és néhol kissé unalmas is volt. Fekete-fehér film számláló:4. A humora se talált be, de azért egyszer-kétszer felnevettem. Jack Lemmon fiatalon! (10/7)