A kurzus tanulós részének vége, de még maradt egy adag film, amiről írhatok. Nagy klasszikusok kerültek pótlásra, és az is biztos, hogy a kurzus után már teljesen máshogy nézek filmet, mint eddig.

1. Christopher Nolan: Mementó

Egy forgatáson jött fel, hogy "Hát igen, Nolan se nagyon csinált jó filmet a Mementó óta" én meg csak bólogattam, mintha láttam volna, ráadásul még szarul is éreztem magam, mert amúgy én egész jól szórakoztam a Nolanes Batmaneken (kivéve az utolsót). Na mindegy végre megnéztem és nagyon tetszett! Olyan, mint az 50 első randi, csak kevésbé kellemetlen és talán még viccesebb is. Néha azért már az agyamra ment a sok ismétlődő jelenet, de ami a legfájóbb, hogy egy ilyen jó filmhez csak a szegény ember Brad Pittjét tudták castingolni, ami bőven elég volt, hogy lehúzza a filmet a 10-es tartományból. (10/9)

2. Ethan Coen & Joel Coen: Nem vénnek való vidék

A sárosseggűek után nagyon vártam ezt a filmet. Ráadásul rémlett, hogy még az Oscaron is jól szerepelt, szóval csak nem lehet rossz. Nem is volt, meg amúgy is szeretem az ilyen "az egyszerű nép gyermeke túljár a gonosz eszén a józan paraszti eszével és végtelen kitartásával" sztorikat, mégha ez nem is teljesen az volt. Javier Barden zseniális. Az egyetlen, amit hiányoltam az a Coenes humor, ami eddig mindenben benne volt, amit láttam tőlük. Bár lehet ennek nem is állt volna jól kitudja.

3. Akira Kurosawa: A hét szamuráj

Vártam ezt a filmet, mert azt még én is tudtam, hogy ilyen igazi klasszikus. És tényleg! Rajzfilmektől egészen a marveles szuperhősfilmekig az ezerszer látott formula, amit már mind jól ismerünk. Összeszedjük a csapatot, megütközünk a gonosszal, egy pillanatra úgy tűnik, hogy minden elbukott, majd a végén mégis győzedelmeskedik a jó. Elvoltam ezzel a filmmel, de én azt éreztem, hogy hiába voltak jó pillanatai, azért alapvetően már eljárt felette az idő. Persze le a kalappal, hogy létrehoztak valamit, ami a mai napig meghatározza, hogy mit nézünk, de ettől nekem még nem tette élvezhetőbbé. De ha ez a film nincs, akkor nincs a Három amigó, ami meg a kedvenc filmem, szóval nem lehetek elég hálás. (10/5)

4. John Sturges: A hét mesterlövész

Lásd az előző írást, csak színesben és kovbojokkal. (10/6)

5. Robert Bresson: Zsebtolvaj

 Hát nem kaptam nagy kedvet a Bresson filmekhez. A kurzuson sok érdekeset tudtam meg, ami sokat megmagyaráz: a rendező addig basztatta a színészeit azzal, hogy 30-40-szer elpróbáltatta velük a jelenetet, így azoknak már annyira tele lett a tökük, hogy csak balta arccal felmondták a szöveget, aminek Bresson nagyon örült, mert nem akarta, hogy a színészei színészkedjenek. Amit tökre nem értek, mert nem lett volna egyszerűbb rossz színészeket  beválogatni? Voltak jó pillanatai, például a zsebtolvajlós jelenetek kifejezetten erősek voltak, de összességében csak engem is lefárasztott Bresson, ahogy a színészeit. (10/5)

6.Yasujirô Ozu: Tokiói történet

 Fú de dörgedelmesen unalmas volt ez a film tejóég. Érdekes dolgokról szólt amúgy - mindenféle generációs szakadékról, hagyományról meg azok leszarásáról. Ki a jó ember meg ki nem, meg mitől leszel az. Talán még valami vidék-urbánus ellentétről is. DE annyira lassan és körülményesen jutunk el odáig, hogy a végére engem már teljesen hidegen hagyott. (10/4)

7. Carl Theodor Dreyer: Ige

Ezen a ponton már kicsit kezdtem megcsömörleni a régi fekete-fehér filmektől (számláló: 13). És nem számítottam rá, hogy egy 1955-ös dán film fog visszahozni. Fura, de valahogy tényleg nem tudok mit írni róla. Az egészet áthatotta a csoda. Valahogy így érdemes beszélni a hitről meg ilyesmikről. (10/7)

8. Kaneto Shindô: A kopár sziget

Lehet, hogy az Ige elvetette bennem a csoda magját, mert minden jel arra mutatott, hogy én tiszta szívemből utálni fogom ezt a filmet. Régi, fekete-fehér film, amiben KONKRÉTAN egy szó sem hangzik el. Férj és feleség egy szigeten nevelik két gyereküket, miközben hajóval hozzák tök kicsi vödrökben a vizet a világ végéről, hogy azzal tudják öntözni a nyeszlett palántáikat, hogy legyen mit enniük. Az első 30 percben nagyon szenvedtem, hogy mégis miért kell nekem ezt néznem. Aztán valami átkattant és elkezdtem iszonyatosan élvezni. Letettem a telefonom amit addig nyomkodtam és a képernyőre tapadtam. Megértettem, hogy ezt az egészet csak és kizárólag így lehet igazán átadni én meg jobban élveztem, mint régóta bármit. (10/8)

9. Matthew Vaughn: Kingsman: A titkos szolgálat

Néha tényleg jó egy ilyen film. Az első 10 perc után tudod miről fog szólni. Főgőnosz gonoszkodik, mert azt hiszi ezzel jót tesz, de jön a jóképű fiatal srác meg a segítői és azért mégse sikerül neki, csak majdnem. Fáradt voltam és nem vágytam semmi többre. Viszont marhára élveztem, hogy tudtam alkalmazni a filmes kurzuson tanultakat. Folyton megállítottam. hogy megnézzem mikor vannak azok a szerkezeti pontok, amiket a legtöbb film alkalmaz. Meg így pipálgattam, hogy mentor karakter - megvan, neki meg kell halnia - pipa. Meg lehet nézni, de nem veszít akkor se semmit az ember, ha kimarad. (10/6)

10. Almási Tamás: Sejtjeink

A kurzuson maga a rendező tartott előadást, és az óra után egyből rohantam a közeli nCore-ba kikölcsönözni. Magyar doksifilm három lombikbébi programban résztvevő párról a kilencvenes évekből. Az égvilágon semmi kapcsolódási pontom nincs a témához, mégis teljesen magával ragadott. Zsepit készítsd be, mert 10 percenként megbőget. (10/9)