Lőtávon belül a száz pedig még csak december eleje van. Egészen széles skálán mozgott a módja, ahogy megnéztem ezeket, hála a megváltozott tartalomfogyasztási szokásoknak. Voltam párszor moziban, filmeztem otthon a kanapén, de volt olyan, amit egy prágai hotelszobában néztem a mobilomon. Ugyan az öreg David szerint ez marhaság, de pont nem éreztem semmi hátrányát. Persze azt már régóta tudjuk, hogy finoman szólva sem vagyok egy film ínyenc, meg az új Dűne se tetszett, de majd elmondom miért.

1. Emerald Fennel: Ígéretes fiatal nő

Covid volt, meg minden, úgyhogy júliusban mentem először moziba. Az Enikőtől kapott listán rajta van, meg Levi is ajánlotta még januárban, hogy ez biztos tetszeni fog és tényleg. Jó kis bosszúfilm a világ összes férfija ellen, akik megérdemlik. Valamiért úgy emlékszem, hogy egész vicces is volt és nem Bo Burnham miatt, de már tényleg régen láttam. A vége mondjuk jól felhúzott, mikor a medál pont úgy látszik ahogy... (10/8)

2. Herbert Ross: Játszd újra, Sam!

A Casablanca nekem is az egyik kedvenc filmem, úgyhogy nem zavart, hogy végig arra utalgatnak, de lehet, hogy ha nincs meg, akkor nehezen viseltem volna. Az Annie Hall után nagyon rápörögtem, hogy mennyire jó Woody Allen aztán persze csak ezt néztem meg. Megint tök jól szórakoztam, de azért kezdem látni, hogy egy idő után már unalmassá válhat ez az értelmiségi neurotikus fehér középosztálybeli férfi karakter, amit hoz. Egyelőre én még jól elvagyok vele. (10/7)

3. Shawn Levy: Free Guy

Két hónappal később mentem újra moziba. Ryan Reynoldsot már a világ legfurább nevű sorozatában is kedveltem (Two Guys, a Girl and a Pizza Place, amit itthon nagyon bölcsen csak Két pasi meg egy csajszira rövidítettek). Szerintem tök jó komikus színész, úgyhogy neki egy ilyen tényleg ujjgyakorlat. Maga a sztori kicsit nyúlás innen, kicsit onnan nyakonöntve egy kiszámítható romantikus szállal. Minden úgy történik, ahogy az első öt perc után gondolod, hogy történni fog, miközben tíz percenként nyalnak be szégyentelenül a geek közösségnek. Tökéletes nyáresti szórakozás. (10/6)

4. Victor Levin: Végállomás: esküvő

Megváltásként Enikő listájához nyúlok, ha már kivagyok Ákos földbedöngölő filmjeitől és megint tök jót ajánlott. Különösen azért, mert IMDb pontok alapján egy alulértékelt filmnek tűnik. Persze semmi újat nem látunk. Két a szerelemből és a kapcsolatokból végletekig kiábrándult ember egymásra talál egy esküvői hétvégén. Neo Keanu Reeves-t végre nem csak mémeken látom. Ja és nagyon bejött a humora. (10/7)

5. Alain Chabat: Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés

Egy házibuliban szóba jött ez a film és kiderült, hogy egy csomóan nem látták még. Valaki teljesen kiakadt, hogy muszáj megnéznünk közösen, amit egy legyintéssel elintéztem .Mégis milyen program valósult meg valaha, amire valaki két-három sör után merült fel ("El kéne mennünk Amerikába", "Meg kéne tanulni arabul!", "Holnap tuti megveszem azt a könyvet és elolvasom!")? Kivételesen tényleg így lett, úgyhogy sokadszorra újráztam, mivel imádom ezt a filmet. Jó rég láttam, de egyszerűen nem fog rajta az idő. A magyar szinkron zseniális. Elképesztő mennyit hozzáad. (10/8)

6. Hans-Bruno Kammertöns: Schumacher

Szokásos Netflix által egy hétig agyonhypeolt dokumentumfilm. A Drive to Survive nagy kedvencem, de ez a film hatalmas csalódás volt. Megtudtam ugyan pár újat minden idők egyik legjobb versenyzőjéről, de alapvetően csak beszélő fejek és archív bejátszások voltak, amik eléggé unalmassá váltak egy idő után. Ráadásul iszonyat hosszú, ahhoz képest, hogy nem a teljes életét öleli fel. Aki rajongó annak persze kötelező, de egyébként...(10/5)

7. Herendi Gábor: Toxikoma

Szabó Győző harca a kábszerrel és Csernussal. Egy volt osztálytársam gyakorlatilag elmesélte az egész könyvet egy osztálykiránduláson, úgyhogy nem ért teljesen váratlanul, hogy merre kanyarog majd a történet. A színészek tök jók, de Bányai Kelemen Barna konkrétan ellopja a showt. A film vége egy pofátlan nyúlással záródik a Holt költők társaságából, meg mintha amúgy se lenne rendes vége, de mindegy. Soha rosszabb magyar filmet. (10/6)

8. Denis Villeneuve: Dűne

Teljesen vakon voltam az egész Dűne univerzummal kapcsolatban, mielőtt beültünk rá. Rég utáltam már ennyire filmet. Már magával a két és fél órás játékidővel kihúzta a gyufát. Nem azzal van a baj, ha valaki hosszú filmet csinál, csak akkor könyörgöm használja jóra. Ehhez képest Villeneuve fél órát csak Zendaya szuperközeli szuperlassításokra használt, aminek valszeg az volt az oka, hogy főszereplőként akarták feltüntetni és rárakni a plakátra, ami - lássuk be - a film végi öt perces felbukkanása valóban nem indokolt volna. Valahogy sikerült végrehajtaniuk azt a bravúrt, hogy bár tengernyi idejük volt, nem sikerült jól bevezetni minket a Dűne világába (egy univerzumot benépesítő civilizáció, akiknek vannak űrhajói miért üti, veri egymást még mindig kardokkal, mint a középkorban, miközben két perccel előtte egy öt méter vastag vasajtót átvágnak lézerrel), viszont amit sikerült megértetni az annyira szájbarágósan tették, hogy a szomszéd teremből átkopogtak, hogy "Világos, haladjunk már!". A fontos jeleneteket Hans Zimmer hangulatos zenéje húzza alá, aki eltökélte, hogy néző nem jöhet ki maradandó halláskárosodás nélkül a teremből. Ennek érdekében öt percenként beletülköl egy nagyot a fülünkbe, hogy "Figyelj ostoba néző, ezek fontos és jelentős dolgok még akkor is, ha ezt most még nem érted!" Ha másra nem arra elég volt, hogy még egy jót se tudjak aludni a filmen. A mindenben körülnyalt Timoti játéka bántóan egysíkú, nagyjából abból áll, hogy két órán keresztül olyan fejet vág, mintha citromot nyalt volna egy statiszta hónaljából. Az is dörgedelmesen unalmas közhely, hogy az áruló (mert az mindig van) motivációja az ezerszer látott “náluk van a feleségem ezért inkább feláldozok egy bolygónyi embert, hisz nyilván érdemes adni olyasvalaki szavára, aki erőszakkal elhurcolja és rabláncon tartja a nőmet”. És az ilyen olcsó húzásokból van vagy egy tucat. Jól nézett ki ezt megadom neki. (10/4)

9. Árpa Attila: Argo

Tökjó kis akcióvígjáték, ami mondjuk nem öregedett annyira jól, de egyszer simán meg lehet nézni. Nem szégyellem, hogy jól szórakoztam, csak kár, hogy az összes jobb jelenetet már láttam előtte innen-onnan, de annyi baj legyen. Viszont annak ellenére, hogy nem olyan rég láttam már fogalmam sincs miről szólt pontosan, csak azt, hogy "- Jeget rakjak a kólába? - NERAKJÁL!"  (10/6)

10. Wes Anderson: Utazás Darjeelingbe

Három évvel ezelőtt kezdtem el felpakolni filmeket a watchlistemre IMDb-n és ez volt a legrégebbi, amit azóta se néztem meg. Wes Anderson tényleg egy igazi biztonsági választás arra az esetre, ha épp nincs jobb ötleted, hogy mit nézz, mert az tuti, hogy nem fog csalódást okozni. Szerintem semelyik másik rendezőnek nem láttam ennyi filmjét (jó, mondjuk ez nem egy nagy dolog), de tényleg mindegyik hozott egy sima 7 vagy 8-as élményt. Itt Owen Wilson meg két tesója vonatoznak végig Indián. Vicces, látványos, kedves. (10/8)